Élet kérdései

 „Az életünket kísérő események, életünk történései, a Sorsunk már jó előre megíratott,
ellenben az odavezető utat önmagunknak kell megválasztani.”

Lehet valaki ateista, vagy hívő, mégis gyakran tesszük fel az alábbi kérdéseket?

„Uram! Talán vétettem ellened, hogy így büntetsz?”

 Esetleg:

Uram! Hogyan tudod tétlenül nézni e szenvedéseket?”

Illetve:

 „Uram! Hogyan tudtad meg­engedni, hogy ez megtörténjen?”

Hasznosabb és egyszerűbb lenne néha a világ, ha akár csak olvasmányos szinten is, de lennének ismereteink bizonyos összefüggésekről!

Ezen az oldalon nem kell bármit is követendőként elfogadni, legfeljebb azt hasznosítani, ami önmaga számára értéket és békét teremthet!  

Helytelen nem odafigyelni a jelekre, mint az a bizonyos buzgó Atyafi:

Ugyanis árvízkor megjelentek a templomnál egy csónakkal a katasztrófavédelmisek:

- Atya! Azonnal jöjjön velünk, és hagyja el a Templomot, mert jön a víz!

Az Atya nyugodtan integetett vissza:

- Menjetek csak fiaim, mentsétek az embereket és az állatokat, rám majd az Úr vigyáz !

Majd később megérkeztek a tűzóltók egy csónakkal:

- Atyám! Jöjjön gyorsan a csónakba, mert szakad a gát!

-Menjetek csak tegyétek a dolgotokat, rám majd vigyáz az Úr!

Aztán amikor Atyástól együtt a víz elvitte a Templomot, a mennybe érkezéskor az Atya felelősségre vonta az Úrat:

- Hol voltál amikor jött a víz? És miért nem vigyáztál rám, amikor én teljes hittel bíztam benned?

- Ne vess a szememre semmit, mert Te voltál figyelmetlen, és nem értettél a jelekből! Ugyanis én kétszer küldtem oda érted a csónakot! - válaszolt neki az Úr.

-

Fő kérdés

 

Az ateista filozófia-professzor tanítványainak arról beszél, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval.

Előadása közben észrevette, hogy az egyik diákja néha elmosolyodik, mire a Prof. Megszólította:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen uram.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen uram.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez,hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó az Isten?
Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó- e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől uram!
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen uram.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen uram.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen
szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és
megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-
e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen uram.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van uram.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
A diák felállva megkérdezi a professzortól:

Diák: Professzor úr, létezik-e a HŐ?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Ön téved Professzor Úr! A hideg nem létezik. Ezt Ön nem jól tudja!
(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit,
vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi
hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk.A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni.
A hő: energia.
A hideg nem AZ ellentéte a hőnek uram, hanem annak a hiánya.
(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor Úr? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram!
A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van?
De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akar rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor
tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.
Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra céloz, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor?
Akkor ön nem is tudós, hanem egy egyszerű prédikátor?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette.
Tehát a tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudományosan kijelenthető, hogy önnek nincs agya kedves Professzor Úr!
Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.
Prof: Mondja, hogy hívják magát fiam?
Diák: Albert Einstein vagyok uram. S ne feledje Professzor Úr, "a tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. "
Prof: elfogadom Einstein a maga Istenét, de mit kezdjek a bátyám rákjával, és a felesleges imáival?
Albert Einstein: fogadja el uram, hogy a világban semmi nem történik az Isten akarata, vagy bölcs beleegyezése nélkül! Csupán a kérdés az, hogy képesek vagyunk e a történések mögött felismerni Isten szándékát! Közös feladatunk ennek felismerése, mert e nélkül egy kérdés maradhat számunkra, „Isten miért játszik hazárdjátékot a világgal”

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.