Lelkünk vámszedői

A szellemgyógyászat táptalaja 

 A különböző tudatszintek - vannak.

A lényeg felismerésének tényleg vannak fokozatai. Ám ezeken a fokozatokon való előbbre jutás nem a titokzatosság ködébe burkolódzott elefántcsont - toronyba juttat, ahonnan fájdalmas szánakozással tekintünk le az éretlen, vak, alacsonyabbrendű emberekre, hanem megtört szívünk csendes mélységébe jutunk, ahol nem az elítélés, hanem a megértés és a másik létteljességének csodálata és tisztelete az alapállás.

A szcllemgyógyászat felé hol a kíváncsiság hajt, hol a hatalomvágy. A kíváncsiság: megismerni a titokzatos erőket, a hatalomvágy: élni ezekkel az erőkkel. A szellemi létsík hatalmas erőlehetőségeinek megismerése végső soron ugyanoda vezet, mint az anyagban feszülő óriási erők ismerete: lényegileg sehová. Csak a tudás növekszik, csak az ismereteink halmaza nő. Csak a felszínen leszünk többek, lényegileg nem. Ha a tudás a lényeghez segítene közelebb, a nagy tudású emberek lennének a legboldogabbak. De tudjuk, nem így van. Tudásunk gyarapodásával csak eszköztárunk gyarapodik, cselekvési lehetőségeink tágulnak. Léthazugságba süllyedünk, ha többnek érezzük magunkat a nagyobb tudás révén. Nem a javak - legyenek akár anyagiak vagy szellemiek - halmazának nagysága révén vagyunk gazdagok vagy szegények, hanem azáltal, hogy létünk legbensőbb zónájában rejlő önmagunkat adjuk-e vagy sem. Testi, szellemi képességeink és minden anyagi és szellemi tulajdonunk csak eszköz Önmagunk árasztásához. A legszerényebb adottságú, a legszegényebb ember is mindent ad, ha Önmagát adja és ugyanúgy, a legzseniálisabb, vagy az anyagi és szellemi javakban bővelkedő - csak a megjelenési forma más. Ha Én nem vagyok maradéktalanul abban, amit nyújtok a másiknak, semmit sem adtam. "Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, ... ha szeretet nincs bennem, mit sem érek." - írja Szent Pál.  Jó szándékú segítők. Mert valóban vannak átlagot meghaladó érzékenységű emberek. Megérzik a számunkra érzékelhetetlenül finom erőtérváltozásokat és érzik azt is, hogy ezek jó vagy rossz hatással vannak az emberi szervezetre. Vannak valóban látók, akiknek látási élmény formájában jelenik meg egy-egy szervi elváltozás, működési rendellenesség. Rendhagyó érzékelésük nem nagyobbá, többé, értékesebbé teszik őket, hanem csupán mássá. Önmagukban közömbös adottságok ezek, amelyek egyaránt használhatók jóra, rosszra. Ők tiszta szívvel és jó akarattal igyekeznek segíteni a szenvedőkön, de semmi "különleges" nincs bennük. Azok, akik különös dolgokat tapasztalnak, és megijednek önmaguktól, titkolják, mintha szégyellnék tudásukat, nem beszélnek róla, mert hátha őrültnek neveznék. Aki valóban különös képességek birtokosa, az sohasem törekszik arra, hogy mások csodálják. Mert tudja, hogy adottságai nem a másik elismerésének függvényei, hanem egyszerűen vannak. Nem dicsőség, hanem felelősség. Nemcsak áldás, hanem teher is. Ingyenes ajándék a gondviseléstől, hogy gondot viselhessen ingyenes ajándékul. Ha lát, nem beszél róla, hanem tesz a másikért. Nem ijesztget, hanem biztat. A különlegesség nem a viselkedésében van, hanem benne. Egyszerű. Csendes. Ha esetleg csodálják, azt is elviseli.  Aki nem rendelkezik különleges képességekkel, az ne törekedjék rá, úgysem sikerül. Az extraképességek vagy velünk születnek, vagy sem. Ha nem gyermekkorunkban válik nyilvánvalóvá, hanem később, akkor "időzített bombaként" bennünk "ketyegett". Képességeink ajándékok. Útjelzők, melyek mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk. Az extraképességek nem "magasabbrendűvé" (ilyen nincs is) teszik birtokosukat, hanem mássá. És minden ember más. Más csoda.

 

A szellemgyógyászat

 A fent említett adottságokkal rendelkezők elhatárolják magukat a szellemgyógyászat irodalmától, mely  a "kiválasztottak" erkölcsi pátosszal nyakon öntött kinyilatkoztatásaitól terhes.

A közlések forrásai titokzatosak, igazolhatatlanok: vagy egyes szellemek médiumok általi megnyilatkozásai, vagy a történelem előtti idők ismeretlen homályába veszők (Atlantisz), vagy a valláspótlékként szereplő földönkívüliekbe vetett remény abszurditásai.

Az okkult ködburok és a pátosz leple a butaság vonzó-borzongató álruhájának alapanyaga.

 Ahhoz, hogy a minden ember számára adott lehetőséggel élhessünk - gyógyítani a szellemi létsík erejével, szembe kell néznünk azokkal a jól hangzó, "emelkedett" és "felsőbbrendű" léthazugságokkal, amelyektől hemzseg a "szellemtudományokkal" foglalkozó szakirodalom".

 "A Szellemgyógyászok"-sámánok, mágusok, mesterek .....

Ha a be nem avatott hétköznapi ember szemével nézünk körül egyes gyógyítók háza táján "működés" közben megtapasztalhatjuk:

-        azt, aki nem mer kezet fogni, mert ráragadnak a negatívok;

-     azt, aki söprögeti a semmit a páciens körül, és

-     azt aki a lesöpört semmi elől elugrik;

-        azt, aki felhívja betege figyelmét, hogy térdig gázol a negatív erőkben;

-        azt, aki nem mer leülni, mielőtt ingájával, vagy vesszejével be nem méri a szék erőterét;

-        azt, aki bizalmasan elárulja, hogy ő Szent János apostol reinkarnációja, és minden szava szent kinyilatkoztatás;

-    azt, aki a Szíriuszról jött gyógyítani;

-        azt, aki ufókkal hál, és a kezén lévő apró anyajegyek nem mások, mint ufós társainak csillagtérképe;

-        azt, aki az étel fölött körkörös mozdulatokat téve állapítja meg, hogy az ennivaló "biopozitív";

-        azokat, akiknek szájából csak úgy röpködnek a szanszkrit, japán, görög, latin, ó- és középkori mágikus, alkimista szakkifejezések (hibás kiejtéssel, anélkül, hogy az értelmükkel tisztában lennének);

-        azokat a látókat, akik dugóhúzó-spirálban látják távozni vagy érkezni a jó vagy rossz, szárnyas vagy szárnyatlan szellemeket, a betegségek okozóit... 

Bizony a gyanútlan szemlélőnek egytől egyig hibbantnak látszanak.

 Akin látszik, hogy különleges az nem az.

 A többnyire önjelölt, vagy igazolhatatlan körülmények közt lett mester csupán a lényegtelenben több a tanítványainál. Spirituálisan képzett, ismeri az alázat és a szeretet titkát, amit alkalmazva a kereső embert maga javára használja!

Titkoltan felsőbbrendű, emelkedett, titokzatos. Hibával teli, küszködő, kereső ember belső fölényével.

Tanítványait magához köti, megvilágosodást ígér.

Aki az érzékek rabságában sínylődő, téveszmés, az anyagi lét kábulatában vergődő, az ego önös vágyait hajszoló, vegetatív szinten élő, felsőbbrendű tevékenység híján lévőnek tekinti a többi embert.

  Ha valaki azzal áll elő, hogy ő Napóleon, tudjuk, kivel van dolgunk. De manapság Napóleonnak lenni nem sikk. Van helyette a Szíriuszról érkezett égi küldött, vagy újjáéledt evangélista, egyiptomi főpap vagy főpapnő, atlantiszi uralkodó ...és egyéb már szinte hibbantságokkal előrukkolók!

 Ezek a tipus a szürkeségből így akar kitörni.

Kifelé mindig azt hangsúlyozza, amiben belülről hiányt szenved.

A gyenge az erejét fitogtatja, a buta okoskodik, udvariaskodik, a szürke csillogni akar. A látványos, szinte vásári bio-, kozmo-, univerzális, sőt isteni energiák fitogtatása, a boldog-boldogtalant diagnosztizálás, a másikat tolakodóan gyógyítani akarás, az örökösen aurát méricskélő inga- és vesszőlengetés mögött szánalmas kisebbrendűség-érzés húzódik meg.

 Minél nagyobb a hókuszpókusz, minél több az okkult homály, annál mélyebb a kétségbeesett üresség.

  Ha felismerjük, ne leplezzük le!

 Ezzel még mélyebbre taszítanánk vissza abba a gödörbe, ahonnan éppen ilyen eszközzel akar kijönni. Szeretetünk csendje benne is csendet szül. Feleslegessé válik a harsányság.

Öleljük őket a szívünkre, hogy szeretetünk melegében rádöbbenjenek arra, hogy igazi nagyságuk nem a képzelt különlegességükben, hanem a szívűkben hordott teljességben van.

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.