Hozott minta

 Lelki egyensúlyunkat döntően a gyermekkorban meg és átélt élményeink határozzák meg. Mindezek lelőhelyét, a szülői türelem, empátia ( együttérzés), az elfogadás, és a másik emberért, a gyermekért hozott áldozatban találjuk.

 

Álljon itt néhány példa:

 

Telefon egy barátomhoz, aki az emberi lélekkel foglalkozik:

 

-Szia , az aput keresem! -volt a kérésem a 4 év körüli hanghoz.
- Fürdik, de mindjárt szólok neki. Apú téged keres egy bácsi!
Apa: - azonnal megyek. Te kicsim, mit csináltál, bezártad az ajtót?
- nem csak betettem a kulcsot, az előszoba szekrényről, nehogy elvesszen!
-De akkor az apa most nem tud kimenni, mert bezártál a fürdőszobába!

 

Kicsit blamázs volt a helyzet, mert nem tudtam, tudhattam az apa reakcióit, és nem akartam hallani a továnniakat, ezért arra gondoltam, hogy leteszem a telefont és majd később hívom. Aztán mégsem, így véletlen tanúja lettem egy követendő példának.

 

- Apa, akkor én most bajt csináltam?
- Dehogy csináltál bajt, meg fogjuk oldani.- jött az apa megnyugtató válasza. -Hol van most a kulcs?
-Hát a zárban!
- Akkor most fogd meg a kis kezeddel és fordítsd el a kulcsot.
- De hogyan?
- Hát erre is meg arra is!

 

Aztán az ajtó ki, és jött az apai reakció!

 

- Látod milyen ügyes vagy, egyedül ki tudtad nyitni az ajtót!

 

Következő pillanatban már a barátom hangja hallatszott a telefonban:- halló tessék....

 

Köszönöm Kedves Sándor barátom, hogy részese lehettem annak a csodának, amivel igazoltad tevékenységed jogosultságát, és mintát adtál a szülők számára ezzel a kis epizóddal.
---------------------------

 
 Ki a hunyó

A türelem virágai

tejtocsa.jpgKiborul a szörp, leesik az alma, eltörik
a becses porcelánkészlet egyik darabja.
Megkarcolódik az ablaküveg, szétszakad a könyv vagy az új kifestő. Pecsétes lesz a blúz, amit épp öt perce vett fel. Úristen, mit csináltál? Nem akartam ­ görbül sírásra a kis száj. Hogyan reagálunk?
 

Nemrégiben Stephen Gloenntől hallottam egy történetet egy híres kutatóorvosról, akitől egy újságíró megkérdezte, mit gondol, miért kreatívabb elme, mint az átlagos emberek?
Azt felelte, hogy véleménye szerint mindez egy hároméves kori élményéből fakad. Épp a tejesüveget akarta kivenni a hűtőből, de kicsúszott a kezéből a sima palack, leesett, és a tartalma szétömlött a kövön ­ tejtengerré változtatva az egész konyhát! Amikor az anyja észlelte az eredményt, veszekedés helyett összecsapta a kezét:
­ Nahát, Robert, micsoda fantasztikus tócsát csináltál! Tejből még nem is láttam ekkorát. Na, a baj már megtörtént, még szerencse, hogy nem tört össze az üveg. Nincs kedved pancsolni egy kicsit a tejben, mielőtt feltöröljük?
Még szép, hogy volt. Pár perc múlva aztán így szólt a mamája:
­ Tudod, Robert, ha az ember ilyen rendetlenséget csinál, végül fel kell takarítania, és mindent szépen a helyére kell tennie. Hogy szeretnéd csinálni? Használhatunk szivacsot, papírtörlőt vagy nyeles felmosót. Melyik tetszik jobban?
A szivacsot választotta, és kettesben eltüntették a nyomokat.
­ Úgy is tekinthetjük a történteket ­ magyarázta az anyja ­, mint egy balul sikerült kísérletet arra vonatkozólag, hogy miképp lehet két kis praclival leejtés nélkül odébb tenni egy nagy tejesüveget. Gyere, kimegyünk a hátsó kertbe, megtöltjük az üveget vízzel, és meglátjuk, ki tudod-e találni a módját!
A gyerek rájött, hogy ha mindkét kezével a nyakánál fogja meg a palackot, akkor biztosan tudja cipelni. Ez aztán lecke a javából!
A jeles tudós ezután megjegyezte, hogy azon a bizonyos napon azt is megtanulta: nem kell félnie a hibáktól. Épp ellenkezőleg, a hibák, a tévedések lehetőséget nyújtanak, hogy valami újat tanuljunk, s végeredményben minden tudományos kísérletnek ez a lényege. Még a "sikertelen" kísérletből is rendszerint leszűrhetünk valami hasznos tapasztalatot.

 

Más szemmel
Hogyan reagálunk, ha szeretett gyermekünk ilyen vagy ehhez hasonló galádságot követ el? Rendszerint kiabálunk, majd szétvet a düh. De miért is? "Tanulja meg, hogy értéke van a tárgyaknak!" ­ hangzik a szózat. Sokáig én is így vélekedtem. 

 

Hibáztam. Aztán kaptam négy gyerkőcöt, akik az én türelem mestereim. Ugyanis ahogy telnek az évek, egyre több dolgot nézek más szemmel. Mostanában például úgy vélem, hogy nem olyan katasztrófa, ha kiömlik a frissen felrakott asztalterítőre az üdítő. Az sem pótolhatatlan kár, ha leejtenek egy poharat vagy tányért. Megtanítottak ugyanis arra, hogy a kis lelkük sokkal fontosabb, mint a tárgyak. Ugyanis ha lehordom őket, mindannyian
rosszul érezzük magunkat. Én azért, mert kiabáltam, ők viszont azért, mert úgy hiszik, valami nagyon rosszat tettek.
Ezért aztán, ha nem szándékosan rongálnak meg valamit, azt mondom: Nincs semmi baj! Velem is előfordul néha hasonló. Gyere, segíts rendet rakni! S bevallom, nagy jutalom, hogy egy ideje, ha ilyesmi előfordul (azóta sokkal ritkábban, mióta nem kell félni a korholástól), ők mondják: "Nincs semmi baj, nem szándékosan csináltam!" ­ s már szaladnak is a szivacsért és maguktól raknak rendet.

 

A másik sarkalatos probléma nálunk a rendetlenség volt. 

 

Mikor hazajöttünk az iskolából, oviból, beindult a játék. Mit beindult! Berobbant a játék. Nem telt bele tíz percbe sem, s a szobájukat fenekestül felfordították. De játékhalmot találtam az ágyunkon, a konyhában, az íróasztalomon is. Aztán elvonultak fürdeni, vacsora, esti mesélés vagy vetítés, és ők, mint akik jól végezték dolgukat, szépen elaludtak. Nekem viszont maradt a rendrakás felettébb unalmas teendője. Mert hiába kértem, hogy rakjatok már magatok után rendet, ők csak ígérték, majd két percen belül meg is feledkeztek róla.

 

Erre aztán bevezettem a csillagos füzetet. 

 

Aki szorgalmas és segít nekem példának okáért mosogatni vagy a ruháikat a
szennyestartóba tenni, esetleg virágot öntözni, a játék elpakolásáról már nem is beszélve, az kap egy csillagot. Tíz csillag összegyűjtése esetén érkezik a jutalom. Például moziba megyünk. Máskor meg az állatkertbe. Újabb tíz csillag ér egy kirándulást, míg a következő adag a játéktár ára. Ha kifogyok az ötletből, ötletbörzét tartunk: kinek mi a vágya, mit szeretne kapni, hová szeretne elmenni? Ôszintén szólva vágyból, kívánságból nálunk sosincs hiány.
Aztán a következő vitapont a mi családunkban a "Nincs kedvem!" kezdetű tiráda. Ezt nem feltétlenül én vezettem be. Nincs kedvem iskolába menni ­ bömböl a legnagyobb. Nincs kedvem elaludni ­ próbálkoznak a kisebbek. Nincs kedvem fürdeni menni ­ mondják kórusban. A sort még lehetne folytatni, mert az én csemetéimnek az aktuális elfoglaltságukon kívül sokszor nincs kedvük mást csinálni. Ezért hát egy ideje nekem sincs kedvem megtenni, amit kérnek. Például fájdalmas arcot vágok, és ismétlem a mondatukat: Nincs kedvem most magammal vinni benneteket a boltba! ­ De anya! ­ lepődtek meg először. Miért? ­ Mert nektek sem volt kedvetek az előbb szót fogadni nekem. Amiképpen ti viselkedtek velem, én is úgy viszonyulok hozzátok. A vita elmaradt, a kérincsélés is abbamaradt, csak a döbbenet ült az arcukon, valahogy így: Nahát, az én viselkedésemnek is vannak következményei? Azóta elég figyelmeztetnem őket arra, hogy ha ti nem, én sem... és máris megy minden, mint a karikacsapás.

 
 

Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról.
Diane Loomans

 
Kitűnő könyvet forgathat a kezében, aki az Erőleves a léleknek című kötetet fellapozza. Az idézett történet a második porcióból való, hála a Bagolyvár Könyvkiadó lelket gyönyörködtető kiadásának. Aki fel szeretne töltekezni bölcsességből, szeretetből, akaraterőből, az nyugodtan olvassa el a maradék kilencvenkilenc történetet is.

Szívós Mónika

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.